Terelőversenyen Európa szívében

Igazi multikulti trial volt az október elején Villars-Burquin falucska bakhátas legelőin rendezett verseny. A helyszín Svájc, annak is az olasz-francia határa. Akadt nevező a három említett nációból, de még Lengyelországból, Csehországból is és persze kis hazánk is képviseltette magát, 2-es szinten két kutyával, 3-ason pedig hárommal. Ez utóbbi osztályban az egyik résztvevő Jetta kutyám és én voltunk. Ez volt életünk első külföldi versenye, de nem csupán ezért maradt igazán emlékezetes…

Cigle és a csodabusz

Cigle és a csodabusz

13 óra utazás, hat kutya, öt felvezető, és egy lakóbusz – ez volt számokban a magyar delegáció. A versenyt megelőző pénteken délután indultunk. Szombaton a kettes osztályosok már futottak reggel, így szűkös volt az időnk. Hajnalra értünk a pici hegyi városkába és nagyjából csak vegetálni tudtunk mielőtt felébredtek volna a korábban érkező versenytársak és kidugták az orrukat a sátraikból, lakóautóikból.  A terelőversenyek sajátossága, hogy mind szörnyen korán kezdődik: reggel nyolckor már sorszámhúzás, pályabejárás.

Az FCI (Fédération Cynologique Internationale, ami lefordítva kb.: nemzetközi kinológiai szövetség) IHT (International Herding Trial) TS (Tradicional Style) versenyein három osztályban lehet indulni.

  • Az elsőben a munkavizsga FCI HWT (Herding Working Test) megléte kötelező,
  • a másodikban egy IHT 1. Osztályban szerzett kitűnő eredmény,
  • a harmadikban pedig értelemszerűen egy kettes osztályos kitűnő futam.
Menyus és Kata

Menyus és Kata

Több szervezet is rendez terelőversenyeket, de minket itt, Európában az FCI IHT-TS érint leginkább.

A kirándulás fő célja az volt, hogy a különböző nemzetek képviselői, (főleg a teljesítménybírók) egyeztessenek a jövő évre tervezett Európa bajnokságról. Ez a rendezvény nagy lépés az IHT-TS terelő-társadalom számára és reményeink szerint évente megrendezésre kerül majd. Négy éve volt utoljára ilyen esemény, ezt a következőt pedig jövőre ugyanerre a helyszínre, Villars-Burquinbe tervezik.

Eki és Gabi

Eki és Gabi

Ezzel a versennyel belekóstolhattunk a külföldi versenyek világába, láthattunk egy különleges helyi birkafajtát, az ouessant-ot (nagyjából mint egy miniatűr cikta) és megismerhettünk rengeteg nagyszerű embert.
Próbálom összefoglalni a három napunkból a legfontosabbakat, de magáról a versenyek organizációjáról, a jövőben fantasztikus tervekről, a birkákról vagy a francia bíró, Henry Cornier, által felállított szuper pályáról is tudnék külön-külön regényeket írni.

Svájci házigazda, francia bíró, és jófajta, magyar pálinka

Svájci házigazda, francia bíró, és jófajta, magyar pálinka

Próbálom hát összeszedni az infóhalmazból a lényeget és elkezdeni az elején:  Mint írtam, a versenyek korán kezdődnek. Ennek legfőbb oka, hogy birkával dolgozunk. A birkának vannak szükségletei, és az abajgatást is csak korlátozott ideig tűri. Sajnos egy helyi futóbolond (lám, svájcban is vannak ilyenek) éjszaka kinyitotta a kapukat és szélnek eresztette a nyájat, a házigazda gyorsan reagált a vészhelyzetre, de sajnos a versenyre szánt birkákból 30 darab reggelre sem került elő, így eleve kisebb létszámmal kellett dolgoznunk.

A versenyzők feladata a leválogatással kezdődött. Ezt nálunk a szervezők szokták elvégezni, de egyetértettünk a csapattársaimmal abban, hogy ez így sokkal praktikusabb mindenki számára.

"Út" feladat, elhajtásban

“Út” feladat, elhajtásban

Utána következtek a kacifántos feladatok, a 2-es pályán szám szerint 13, a 3-ason nem is számoltuk (3-as pályán a pályabejárás 1,5 órás volt!), csak a trükköseket emelném ki. Leválogatásnál fel kellett szalagozni egy birkát, és a pálya ⅔-nál egy megállítás során levenni róla, volt spéci leválogató, aminek során a kettészedett nyájat le kellett választani, egyik felét elvinni jó messze, majd a kutyát visszaküldeni a másikért. Volt olyan, kb 200 méteres kifutásunk, ahol a bakhátak miatt sem a felvezető sem a kutya nem látta a célbirkákat, volt elhajtásos feladat (csak a 3-as szinten), és mindehhez olyan terepviszonyok, amik erősen igénybe vették a felvezetők tüdejét (egy talapalatnyi sík terület nem akadt a pályán!).

Legeltetés

Legeltetés

Láttunk nagyon sok szép megoldást, merítettünk ötleteket, eszmét cseréltünk francia, belga versenytársakkal, nagyon sokat tanultunk ez alatt a néhány nap alatt.
Az eredményeink végül a 2-es osztályban Eki, a briard és felvezetője Patkó Gabi 8. Hely, Menyus, a mudi és Wenzel Kata 9.-ek lettek. A 3-asok közül Cigle, a mudi és gazdája, Heczendorfer István egy gyönyörű 6. Helyet hoztak, Wicca a puli és Belényi Bea kizárásra kerültek – bár a közönségdíj az övék lett- Jetta, a beauceron velem pedig szintén kizárásra került, időtúllépés miatt.

A "máltai kereszt"

A “máltai kereszt”

Nem fogom szépíteni, nem ez volt életünk futama, de annak ellenére, hogy nem brillíroztunk, abszolult feltöltőnek, inspirálónak éreztem ezt a hétvégét. Nagyon várom már a november eleji magyar CACIT versenyt, ahol Jettával ismét pályára állunk az európa bajnoksági kvalifiákcióért. Addig is előttünk egy két napos terelő szeminárium, és még néhány tréning, amit nagyon-nagyon várunk. Annyira, hogy a gumicsizmámat azóta sem vettem ki az autóból, hátha a puszta jelenléte bevonz néhány barit nekünk… 🙂

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​