Egy futás a sok közül

4-5 km-nél érkezik a dráma, az a libabőrös, jóféle dráma. Lepörög egy régi emlék, kellemes foszlányaiból összeáll egy múltbéli kép és máris azon kapod magad, hogy fejben magasról teszel a külvilágra. Csak futsz, szaladsz, repülsz és próbálod életed akkori egészét összerakni.

Madárcsicsergéstől hangos reggelen indultam szaladni, és azon morfondíroztam, mosolyogtam magamban, hogy édesanyám nevetve jegyezné meg, ha látna: “Jajj fiam, én még akkor sem, ha kergetnének”. De nem sokáig elmélkedtem, hanem megigazítottam a cipőfűzőt, magamhoz vettem a fülest és  vele a folk-rockom különleges dallamát, a hangerőt majdnem maximumra tekerve nekiveselkedtem a szokásos legyőzésre váró kilométereimnek. Hajrá!marathon_3

Ám hoppá-hoppá… elindulnék, máris szedném egyik lábamat a másik után, de beugrik, hogy  bemelegítés – a kihagyhatatlan rituálé. Szóval stop,  előbb még jöjjenek a laza karlendítések, lenge mozdulatok, erre-arra nyújtás, aztán az első emeleti szomszéd néni a szokásos iránymutató tekintetével jelzi, hogy elég volt, uzsgyi, futás!

Első kilométerek, akár a rosszul sikeredett ébredés – odakozmált rántotta, kiloccsant kávé, stb. De a legnagyobb közhelyek egyikével élve, “a rosszat csak a jó követheti”, nem igaz? Nos, 4-5 km-nél érkezik a dráma, az a libabőrös, jóféle dráma. Lepörög egy  régi emlék, kellemes foszlányaiból összeáll egy múltbéli kép és máris azon kapod magad, hogy fejben  magasról teszel a külvilágra. Csak futsz, szaladsz, repülsz és próbálod életed akkori egészét összerakni.

ed0Miközben a kirakós szépen kerekedik, jön egy pillanatnyi reklámszünet. Ugyanis következik a futóknak szánt egyik legkellemesebb rész, amikor összefutsz egy sorstárssal, egy éppen utatba “tévedő” másik futóval. A találkozó tekintetek sok mindent elárulnak, benne van a sport felé mutatott szenvedély, tisztelet és az a szavakkal nehezen leírható, jóféle életérzés.

Ha a reggeli startpisztolyom időben puffan és a tempóm is jól muzsikál, akkor a megszokott dunaparti köröm fordítójánál találkozhatok a lánnyal, a Vizslás Lánnyal, aki megejti a számára is “kötelező” reggeli sétát (futást?) és  már-már “hétköznapi” szokásként egymásnak adhatunk egy mosolyt, hogy aztán haladjunk tovább a célunk felé.
Itt mindig sikerül megállapítanom egyrészt, hogy túl vagyok 7 km-en, másrészt, ha egyszer kutyázásra adom a fejem, választásom biztos, hogy egy vizslára esik majd.
Azért a néhány gondolatnyi kitérő után csak visszatérek a múltban lubickoló mesémhez.gel2en1-marathon-2

Lassan a lezárás következik, hiszen a cél, a 10km megvan, így ha szó szerint nem is fogy el az út, a mai edzés véget ér. Véget ér a filmem mai epizódja is. Hogy happy end-e, sosem tudom meg, ugyanis mint “az éjjel, ami soha nem érhet véget” megyünk tovább, szaladunk, futunk holnap, holnapután és azután. Így ez is egy futás volt a sok közül.

Dimény Zsolt

Dimény Zsolt

Azért ragadtam képzeletbeli tollat, hogy leírhassam nektek Zsoca és a világ futásbirodalmának történeteit! Szeretném átadni a szaladásban megtalált sportélményeimet, tapasztalataimat... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​