Én és a triatlon…

Ki az, aki szeret több tíz kilométeren keresztül szenvedni, izzadni? Ki szereti, ha már úgy fáj, hogy szinte ordítani tudnál? Én szeretem, mert felemelő érzés magadénak tudni egy fárasztó munkanap után még 15 kilométernyi kemény futást, vagy 80 kilométer bringázást. Hihetetlen érzés az a jóleső fáradtság, amit utána érzel, majd úgy huppansz bele az ágyba, hogy tudod, ezt már senki nem veheti el tőled.

A sportolókra többnyire szuperhősként tekintünk, olyan emberekre, akik valami olyan dolgot csinálnak, amit egy hétköznapi ember nem tudna. Gyerekként én sem gondoltam másként és hozzájuk hasonlóan én is olyan magasságokba vágytam, mint a példaképeim, ezért én is elkezdtem sportolni. Eleinte  a foci állt hozzám legközelebb majd az iskolában betekintést nyertem a kézilabda és a szertorna csodálatos világába is. Még az is előfordult, hogy néha elindultam egy-két iskolai futóversenyen is, amiről akkor még nem gondoltam, hogy később meghatározhatja a jövőmet. Telt múlt az idő, az edzések pedig követték egymást minden nap. Néha picit közelebb éreztem az álmomat néha viszont távolinak, de nem adtam fel és csak edzettem és edzettem.cycling-900-racing-pack-4-lenses8382665tci_scene_003

Majd 16 évesen eljött az első komoly sérülés, amit egy operáció követett, és ez így ment az elkövetkező 5 évben.

Ezek után rá kellett döbbennem arra, hogy nem hazudhatok magamnak tovább, abba kell hagynom a sportot. 21 évesen ez egy óriási törés volt számomra, hiszen az egész addigi életem a sport körül forgott. Ezért elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy hogyan tudnék benne maradni ebben a körforgásban. Olyan ez, mint valami drog, nem tudsz róla lejönni, érzed, hogy nem jó, de csak csinálod tovább.on-coach-1008376345tci_scene11

Valami olyan dolgot kellett csinálnom, amit bír a térdem, ezért visszatértem a gyökerekhez és elkezdtem futni. Majd ezt követte az úszás, végül pedig azon kaptam magam, hogy Tour, de France-t nézek. Azután kezembe került pár könyv Lance Armstrongról, Tyler Hamiltonról, Killian Jornetról.

Akkora hatással voltak rám ezek a könyvek, hogy úgy döntöttem belevágok ebbe a mazochista sportba, amire legtöbben csak azt mondják, hogy őrültség és igazuk van. Ki az, aki szeret több tíz kilométeren keresztül szenvedni, izzadni? Ki szereti, ha már úgy fáj, hogy szinte ordítani tudnál? Én szeretem, mert felemelő érzés magadénak tudni egy fárasztó munkanap után még 15 kilométernyi kemény futást, vagy 80 kilométer bringázást. Hihetetlen érzés az a jóleső fáradtság, amit utána érzel, majd úgy huppansz bele az ágyba, hogy tudod, ezt már senki nem veheti el tőled. Minden mást igen, de ezt nem, ez csak a tiéd, ezt csak magadnak, a kitartásodnak, az akaratodnak köszönheted. Ez az az érzés, amiért érdemes ezt a sokak által fizikailag és mentálisan is kemény sportot űzni. Két hónapja csatlakoztam a dunaújvárosi Decathlon szuper kis csapatához és nem is olyan sokára lehetőségem nyílt arra, hogy megoszthassam Veletek az élményeimet.cycling-100-cat38118521tci_scene_008

Blogbejegyzéseim során nem tudományos oldalról akarom megközelíteni a triatlont, mert ez annál több, mint számok, eredmények és megtett kilométerek. Én inkább szeretném átadni nektek azt az élményt, azokat az érzéseket, amiket én átélek egy edzés során. Mire gondolok, mit élek át és hogyan ilyenkor. Remélem kedvet csináltam nektek ehhez a sporthoz, de ha nem is ahhoz, hogy belekezdjetek, ahhoz mindenképp, hogy elolvassátok a következő írásomat, amit nem is olyan sokára ugyanitt megtaláltok. Addig is kellemes kilométergyűjtést mindenkinek…

Csehó-Kovács Ferenc

Csehó-Kovács Ferenc

Régi vágyam vált valóra azzal, hogy mesélhetek nektek erről a gyönyörű, ám embert próbáló sportról. A triatlonnal 2 éve kezdtem... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​