MA NEM!!!

Vannak napok, amikor nincs akadály. Jöhet sár, hó, fagy. Lehet több az ellenfél, lehetnek erősebbek is. Akkor sem győzhetnek le, mert te aznap nem úgy keltél fel. Ma semmi sem kerekedhet felül. Mert egyszerűen: MA NEM.

Az előjelek persze makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy ellehetetlenítsenek. 5 Celsius fok, leheletnyi szél és hideg tűként szurkáló, módszeresen zúgó eső fogadott minket Kisvárdán, a TC sorozat második állomásán. Viszont úgy voltam vele: ebbe az időjárás nem szólhat bele – ahogy olimpiai bajnokunk, Nagy Viktor bűvölte a montenegróiakat a VB-döntőben: MA NEM!
Persze nemcsak én voltam ezzel így. Várda határában, az Asszony-hegy körül kijelölt pálya rajtterületén csak úgy nyüzsgött a nép. Indulók, szervezők, szurkolók egyaránt. A hangszórókból egyenletesen folyt a metál-muzsika, a nevezési sátornál pedig gyűlt az „éji vad” – rajtszámra, energiaitalra és rétesre várva. A szükséges kényelemről fedett sátor, melegedő és kerékpárszervíz gondoskodott.
Ilyenkor azért az embernek igencsak erőt kell vennie magán, hogy az autó fűtőteste mellé való kuporodás helyett a bemelegítés aktív formáját válassza. Nagy duzzogva magamra erőltettem az edző-szerkót és kimerészkedtem a percről-percre romló állapotú pályára, hogy “mintát” gyűjtsek. Egy nagyobb lélegzetvételű illetve több rövidebb, intenzív emelkedővel, hozzá lépcsősorral és nehéz, csúszós lejtmenetekkel tarkított “karika” született, emellé folyamatosan mélyülő, homokos nyomvályúkkal.

30855546411_6b53a02f9b_o
Mielőtt delet ütött volna az óra felsorakozott a „nagyok” mezőnye. Igyekeztem gyorsan felmérni az esélyeket, nem az abszolút versenyre koncentráltam, hanem a cyclo-sokat kerestem magam körül, mindenképp a dobogó közelébe vártam magam, de hogy hova, arról nem kaptam pontos képet.
A rajtot sikerült jól elcsípnem, kimaradtam a nagyobb tülekedésből és az első kanyaranál a negyedik-ötödik helyen fordultam el. Az Asszony-hegyre vezető emelkedő megtette a várt hatását, alaposan szétrázta a mezőnyt. A lejtmenet előtt még „beugrottam” Varga Szabolcs sporttárs elé, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, mert az egri kolléga a veszélyes, single track ösvényen bukott, ezzel a sor is beragadt mögé.
Az élen közben egy egész formás kis négyes alakult ki. Elől, kis előnnyel a mindig szilaj elsőkörrel kezdő Kiss Hunor „szaladt”, mögötte pedig egy trió formálódott Balogh Zsoltival, Kis Józsival és velem. Az illusztris névsor jó erőt sugallt. Edzőtársam és „oktatóm”, Farkas Ati kicsit hátrébb a tuti tempón jött stabilan. A kör végére sem változott nagyot a világ, kezdtük megszokni egymást. Ám, Józsi az újabb asszony-hegyi mászáskor ritmust váltott, arra pedig menni kellett. Ezzel leszakítva magunkról BZS-t. A következő körökben szóváltás nélküli szövetség alakult ki köztünk Mr. Meridával. Mint a pecában, jöhetett a fárasztás. Józsi fogta a botot én meg tartottam a szákot. Szép csöndben felértünk Hunorra, de a DKSI fiatal gyémántja még mindig jó erőben haladt. Belülről mindent rendben éreztem, nem voltak aggasztó jelek, ellenben a többiek teljesen elmaradoztak mögöttünk, nyílvánvalóvá vált, hogy ez itt dől el, a három megmaradt pókerjátékos között.

30855533341_780b0b4594_o
A rutin mellettünk szólt, Hunor dacosan kitartott az első helye mellett, a saras lépcsősor után pillanatokra megelőztem, de ő visszakívánkozott elém, úgy voltam vele, hadd menjen, ebbe kettőnk közül nem én fogok belefáradni. Érdekes volt kívülről is nézni a versenyt. A pályának mindig volt olyan pontja, ahol valaki más volt a gyorsabb, ezért sokszor kialakult 5-7 másodperc különbség hármunk között, de mindig visszaállt a „közös-mezőny”.
Józsival a negyedik kör végéig a pálya legegyszerűbb és leggyorsabb átlagsebességű részéig vártunk. Előbb ő kínálta meg Hunort egy támadással, minek hatására látszott is, hogy ifjonc kihívónknál „fő a kávé”, úgyhogy a lejtmenetben feljebb kapcsoltam én is. Az ötödik kört már Józsi kezdte az élen, mögötte 5 másodperccel jöttem a második helyen, Hunor pedig szemmel láthatóan kissé megrogyva jött a harmadikon.
Innentől nem sok feladat maradt, csak be kellett érni. Józsié volt az MTB arany, enyém a CX. Őszintén bevallva nem voltam már túl elkötelezett a regnáló bajnok üldözésében, megelégedtem a kialakult helyzettel. Ráadásul az első fékem gyakorlatilag „elfogyott”. A single tracken úgy csúsztam le, mint bob a jégcsatornában, úgyhogy varázsütésre váltam óvatosabbá, igyekeztem biztonságban hazaérni. A pálya végén még így is mentenem kellett egy nagyot, majd’ kiszaladt alólam a “kecske”, de akkor is érzetem, nincs mitől félnem, ez ma egy másik nap, mint a többi: MA NEM!

img_1566
Az utolsó körben örömbringázás maradt. Csak körbe evickéltem, miközben próbáltam koncentrált maradni. A legvégén igyekeztem kiélvezni az öröm minden egyes cseppjét. Rég volt ilyen, nagyon rég. Őrületes gát szakadt fel bennem. Nyolc év után újra versenyt nyertem egyéni számban. A technika remekül dolgozott, ez volt az egytányéros rendszer prömierje: hiba nélkül működött. A Robinsonon háromszor esett le a láncom, ma egyszer sem: MA NEM!
Óriási elégtételt éreztem a célbaérkezéskor. Rengeteget dolgoztam ezért, tavalyi önmagamhoz képest technikailag, fejben és erőnlétben is sokat fejlődtem. Tuti-partiban voltam a mindannyiunk által elismert Kis Józsival – soha még ilyen közel a tűzhöz… A végén a “vad-kelet” CX-közössége tortával köszöntött születésnapom alkalmából. Lehetett ennél jobb, ennél szebb ez a nap? Igen, mikor egy barátoddal, a „tanító-mestereddel” állsz egy dobogón.

Folytassuk a táncot! Jöjjön a következő falat!

25308102139_4ddf97c6e8_o

Fotók: Molnár Tibor & Vígh Attila

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​