Cyclocross újratöltve

Várakozásokkal teli nyári hónapokat, heteket követően újra felvirradt a nagy nap. Október 9-én útjára indult a második ízben kiírt Tirpák Cross sorozat. Bár a verseny elnevezése az országban sok helyütt pejoratív érzéseket keltett a múltban, ma már szövetségi berkekben is elismerést vívott ki, mint a szabolcsi bringások egyik legfontosabb téli CX (cyclocross) eseménye.

output_OnyLVq

A szervező-rendező, pályaépítő gárda vasárnap reggel hét órakor katonás rendben vonult a harctérre, a nyíregyházi Robinson-domb lábánál. Gőzerővel megkezdődtek a munkálatok: pálya-kijelölés, szalagozás, veszélyes pontok biztosítása szalmabálákkal, csúszásmentes műfűvel, nevezési sátor felállítása…stb.
Roppant izgalmas vonalvezetésű pályát sikerült kreálni, masszív szintemelkedéssel, a hobbistáknak körönként kettő, a profiknak három lépcsősorral – ezen a  versenytávon előbbi esetében 16, utóbbinál 36 fel-leszállással járt. Pulzus-gyilkos kör született – a „nagyfiúknak” még meredek letörés és fák közti technikás „csikicsuki” is jutott osztályrészül.
A pálya legizgalmasabb pontjain kiépültek a fotós “lőállások” és kilenc körül rajzani kezdtek az első pályabejáró „fecskék” is. Hamisítatlan CX hangulat volt kibontakozóban Nyíregy szívében. A régió számos városából érkeztek indulók, a teljesség igénye nélkül: Gyuláról, Miskolcról, Debrecenből, Kisvárdából, Kazincbarcikáról, sőt még a határon túlról, Szatmárnémetiből is.
14524952_1215659758500168_4423931449831042838_o
A kezdés joga a gyermek-futamnak jutott, a hűvös őszi reggel ellenére is lelkes „nebulók” részvételével. A kicsiket követően pedig a legnépesebb mezőny következett, magába foglalva az U18-asokat és a teljes hobbi karavánt. Az élen igazán vagány fiatalemberek alakították az eseményeket, késhegyre menő küzdelmet hozva tálcán az egyre népesebb nagyérdeműnek.
Delet ütött az óra, mikor az első fals rajtot követően, másodszorra már rendben elstartolt a profi mezőny a Scooter méltán híres Fire balladájának romantikus dallamára. Erre a szűk órára szervezőből résztvevővé avanzsáltam.
Általában a lehető legritkább esetekben választok óvatos, konzervatív stratégiát, rendszerint visz a hév – de ez alkalommal, ismerve a pálya adottságait, Farkas Attila sporttárssal és állandó edzőpartneremmel masszív szövetségre lépve, mégis emellett döntöttem. A spicc hamar megugrott a legerősebb montisokkal (a két szakág együtt rajtolt). Utánuk következtünk mi ketten, húsz-harminc méter hátrányban, de lőtávolban, kategória második, harmadik helyen. Minden kezdett jól alakulni, összedolgozva elkezdtünk csendben közeledni az elejére, ráadásul a CX első debreceni ifjonc defekt miatt ki is szállt – érett a csendes egy-kettő. Ám, a Robinson-domb mindig tartogat meglepetéseket… Ezúttal nekem húzott elő valamit a kalapból. A pályát keresztező beton-peremen felütöttem a hátsó kerekem, így a gumimból méterről-méterre szisszent ki az élet. Kísérteties volt a helyzet, mint a tavalyi Decathlon-kupán, akkor is duóban mozogtunk Farkas Mesterrel, de a láncom nem viselte el az őrületes wattokat.
Úgy tűnik nekünk együtt nem terem babér, magányos sport ez… A szaktárs dúlva-fúlva elhajtott mellettem, figyelmeztetve: fel ne adjam, ott a Cannondale a célnál. Defektes gumival evickéltem tovább, miközben sorra előztek meg az ellenfelek. A reményeim foszladozóban voltak. Szerencsére hamarabb jutottam bringához, mint reméltem. Egyből alámvágtak egy “tarcsi” Superior bringát. Kecses karbonkecske nyergében folytattam, viszont az üléspozícióval akadt gondom. Jószerivel nem tudtam a bringán leülni, olyan mélyen volt a „fotel” A célban ezért újra megállásra kényszerültem, a segítség mechanikus-angyalként röppent mellém és egy szűk perc leforgása alatt beállítottuk a nyerget, még az órámat is megkaptam a bringámról.

A komfort javult valamelyest, de a „saját” érzés hiányzott. Innentől kezdve abszolút vörös zóna következett, lehajtott fejjel zakatoltam tovább, hogy a mezőny legvégéről felzárkózzak. Nincs fájdalom, nincs kompromisszum… utolsó vérig. A lépcsőket erőből futottam, itt nyerhettem a legtöbb időt. A következő körben visszakaptam a Focusom, újra üzemképes lett a „vas”. Bringacsere és nyomás tovább. Az őrült felzárkózás rengeteg erőt kivett belőlem, de az a hangulat, ami a célban, a játszótéri szurkolói ponton (élükön a feleségemmel és a kisfiammal) illetve a Robinson-domb tetején, az arénában köszöntött, mindenért kárpótolt és minden alkalommal újratöltött. Sorban, körről-körre értem utol a srácokat. Az erőm persze lassanként kezdett elhagyni. Túltoltam, elwaxoltam – de ilyenkor nem lehet mit csinálni, nyomni kell. Eltelt vagy két kör, mire erőt nyertem, de ekkor már az idő kevés volt, hogy előrébb jussak. Ugyan csaltam a távolságot a látótávolságban előttem küzdő ellenfélen, de már inkább hátrafelé figyeltem, hogy meg ne lepjenek.
image-0-02-05-fe9d20a2c3471ea48c7f02116bc3ef92da36e35d47f66a4be616739dc8b588d9-V
Egy szó, mint száz, egy végtelenül zaklatott, de igazi szív-versenyt abszolváltam. Hiába akadt még közte két láncleesés, rosszul felkapott, kezemből kicsúszó bringa – a harc fennkölt volt és nemes, no meg izzadságszagú. 
Igazi csapatmunka volt az, amit értem tettek és, ahogy szurkoltatok nekem, frissítettetek a csapattársak, barátok. Nélkülük nem lett volna esélyem folytatni. Fantasztikus közösség ez, amihez élmény tartozni, élmény tiszteletbeli bringás-TIRPÁKNAK lenni.
A versenyen nekem végül az ötödik hely jutott, de lesz ez még jobb is, szerencsésebb is. Kisvárda, jövök!
A versenyen nyújtott teljesítményemnél ugyanakkor még nagyobb eredmény és büszkeség számomra a nap. Az egész nap és a teljesítmény, amit az indulók, szurkolók, szervezők, segítők nyújtottak. Pazar cyclocross versenyt sikerült magunk mögött tudni remek időben, hangulatban, körülmények között. Külön öröm számomra, hogy a tavaly megkezdett út idén még tisztább, egyenesebb és láthatóbb. Élmény a TC minden cseppje, mint egy jó infúzió-koktél.

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​