Nulla felkészüléssel elindulni a spártai futáson? Őrültség vagy túlzott lelkesedés?

A múlt héten részt vettem az újabb megmérettetésen, de nem kirobbanó formában vágtam bele. A legutóbbi cikkemben arról volt szó, hogy mennyi sérülés ért engem a sportpályafutásom során; legutóbb két és fél hónapja szakadtak el részlegesen a szalagok a jobb bokámban. Kérdéses, hogy vajon szabad-e ennyi idő után spártázni?

Nem készültem fel a versenyre, nem volt meg az elszántság. Jó, ha kétszer jutottam el futni az elmúlt két hónap alatt. A fizikum visszaesett körülbelül egy erős kezdő szintjére. Eszméltem, hogy mindjárt eljön a verseny és nem készültem rá semmit. Úgy voltam vele, hogy akkor legalább megnézem, mit bír a testem felkészületlenül egy ilyen hatalmas fizikai megterhelés közben. Tehát most csupán a kíváncsiság ösztönzött arra, hogy megcsináljam. Ebben a cikkben arra akarok kitérni, hogy egy hobbi futónak érdemes-e elindulnia egy „super” távon.

Tokajban szombaton reggel a 10:15-kor induló futamban rajtoltam el. Az időjárás nem volt kegyes, esett, de a legrosszabb, hogy a versenyt megelőző két napon is végig esett. A tokaji hegyvidék homokos, földes ösvényeinek nem igazán tett jót az állandó égi áldás. Az egész hegy egy hatalmas sárkupac volt.

IMG_9890_piciA táv 18 km 27 akadállyal (Super Spartan) volt, közel 1000 méteres szintkülönbséggel. Vízszint szinte sehol sem volt, tehát a combfeszítő és -hajlító végig terhelés alatt állt. Az igazán rossz terepviszony és a single track miatt jó, ha öt kilométert futottam. Nem ez volt életem versenye, sok helyen torlódott a sor, a haladás korlátozott volt a hatalmas sár miatt. Számtalanszor bedugult a sor. Én közel négy óra alatt értem be. DE! Ha nincs sérülés és állandóan terhelés, edzés alatt tartom magam fizikálisan, ez bőven három óra alatt lett volna. Ez nem így volt, felkészülésem – mint említettem – nulla volt.

A távnak körülbelül az első harmadáig a megfelelő légzéssel voltak problémáim, nem találtam a ritmust, a tüdőm elszokott a futástól. Szerencsére a későbbiekben hamar felvette a ritmust és utána  jól tette a dolgát.  Viszont a táv felénél hiába töltöttem zseléket, megittam három magnéziumshotot, nem segített. Iszonyatos görcsök keletkeztek a combomban. Öt perc futás, két perc nyújtás – ebből állt egy fél óra és ezzel is rengeteg időt vesztettem. Nem bírta a combom, a különböző akadályoknál a hátam volt gyenge, a húzódzkodásom megszűnt, ami a spártai akadályfutásnál nagyon fontos lenne.

Összességében, ha valaki teljesen kezdőként akar indulni egy Spártán, tegye meg! Én sem bántam meg. De annál több a célom, minthogy beérjek a finisbe, megkapjam az érmet és a pólót, aztán szürcsöljem a sörömet. Felelőtlenség volt gyenge bokával és felkészületlenül belevágni. De tisztában is voltam az edzettségi szintemmel, ezért végig tudtam csinálni emberi időn belül. (Van, aki így is 9-10 óra alatt teljesítette ezt a távot).

Aki teljesen kezdő, semmiképpen se a Superen kezdjen, hanem egy Sprinten. Feleannyi a táv és feleannyi az akadály. Ha egy színvonalas eseményen akarunk részt venni, olyanon, ahol nem csak a csapatépítő „hobbistákat” akarjuk kerülgetni, akkor készüljünk rá!

Minya Gergő

Minya Gergő

Lépjünk ki a komfortzónánkból! Ez a spártai akadályfutás célja. Visszatekintve a sportkarrieremre, volt, ami megalapozza az állóképességem. Versenyszerűen futballoztam, atletizáltam.... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​