“Te egyszer és mindenkorra felelős lettél…” – Leggyakoribb lóbetegségek egyszerűen II.

Egyre több a saját lóval rendelkező lovasok száma, ráadásul az otthoni lótartás is egyre népszerűbb. Sajnos ez nem olyan egyszerű, mint ha valamelyik népszerű kistestű hobbiállatot választja az ember. Rengeteg odafigyelést igényel a tartásuk, nagyon érzékenyek, több a hibalehetőség emberi részről, melyek akár maradandó károsodást is okozhatnak a lónak. Ráadásul az állatorvosi költségek is nagyon magasak. A második részben a kehesség és a nyírrothadás kerül nagyító alá.

Kehesség (régen COPD, ma RAO):

Ez egyfajta légúti allergia, a leggyakoribb légzőszervi betegség a lovaknál, amely a tüdő légzőfelületének csökkenésével jár és bár kialakulásában örökletes tényezők is szerepet játszanak, ez sajnos az istállózó állattartás következménye. Nagyon hasonlít az emberi asztmához. Fontos tudni, hogy még a legjobb minőségű széna és szalma is tartalmaz bizonyos mennyiségű penészgombát, és allergént, melyet egyes lovak jobban, mások kevésbé képesek tolerálni. Ezen kívül egy istállóban a napi munkák ideje alatt lehet magas a porterhelés, mely szintén nem tesz jót a bent lévő lovak légzőrendszerének. Ártalmas lehet továbbá a túl sok ammónia a levegőben, mely a ló párolgó vizeletéből kerül oda. Ezért is fontos a tiszta és száraz alom minden nap. Nyáron, amikor extrém meleg van, erre még jobban oda kell figyelni. Sajnos előfordul, hogy a ló egyéb dolgokra, pl. pollenre is allergiás lesz, ami még jobban megnehezíti az életét.


A betegség általában a középkorú, vagy annál idősebb lovakat érinti, persze vannak kivételek. Tavasszal súlyosbodnak a tünetei. Ilyenkor az alsó légutakban visszatérő szűkület alakul ki, mert az allergén anyagra a szervezet váladéktermeléssel, valamint a hörgőcskék görcsös összerándulásával reagál. Ennek következtében csökken a tüdő használható légzőfelülete, ezért ezek a lovak gyakran köhögnek, orrlukaik kitágulnak, nehezen lélegeznek, lélegzetvételüknek előrehaladott állapotban már csúnya, sípoló hangja is lehet. Oldalukon úgynevezett kehbarázda látható.

Sajnos a kehesség nem gyógyítható és főleg a sportlovak használati értékét nagyban csökkenti. Szinten tartani, lassítani lehet, de állandó odafigyelést igényel. Az ilyen lovaknak pormentes környezetet kell biztosítani, legelőn való tartással vagy sok karámozással. Ha megoldható, hogy egész nap legeljen, akkor a széna elhagyható, ha nem, akkor áztassuk be, vagy gőzöljük azt etetés előtt. Az alomanyagokról érdemes tudni, hogy a forgács jóval kevesebb allergént tartalmaz mint a szalma.

Vannak rá gyógyszerek, szteroid gyulladáscsökkentőt, nyálkaoldót, hörgőtágítót lehet használni a tünetek enyhítésére, de gyógynövényekkel, akupunktúrával és egyéb alternatív gyógymódokkal is sokat segíthetünk. Leélhet egy ló ezzel egy szép, hosszú életet, amennyiben kevésbé súlyos esetről van szó, és megkapja a kellő odafigyelést, szükséges kezelést, mérsékelt munkát, de sajnos nem ritkán előfordul, hogy a történet vége az eutanázia, a kegyes halál, amely megkíméli a lovat a további szenvedéstől.

A megelőzés sokkal egyszerűbb

De hogy idáig ne kelljen eljutni, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt megelőzésképpen! Minél több időt tölt a ló istállón kívül, a szabad levegőn, annál jobb! Angol boxos tartás, kifutó, félrideg, vagy ridegtartás mind jó megoldás. Óvakodjunk a rossz minőségű széna etetésétől! Alomanyag tekintetében nem feltétlenül kell ragaszkodni a szalma használatához. Az istállómunkák idején legjobb, ha a lovak nem tartózkodnak bent. Nem szabad továbbá nagy mennyiségű takarmányt az istállóban, a lovakkal egy légtérben tárolni.

Nyírrothadás:

Szakmai nevén nyírrothadásnak nevezzük azt a folyamatot, melyet a köznyelv sokszor úgy emleget, hogy a lónak „berohadt a patája”. Elsősorban a pata szarujának a trágyalével vívott küzdelmében való alulmaradásának következménye. Az egészséges szaru nagyon ellenálló, de ha egyszer a trágyalé agresszív anyagának áldozatául esik, az egyébként esélytelen rothasztó baktériumok elszaporodnak, melynek következtében a pata talpi felülete a nyírbarázdáktól és a saroktámasztóktól kiindulva elkezd felpuhulni. Ezt követően a nyírbarázdákban sötétbarna, kenőcsös állagú, bűzös váladék jelenik meg. A folyamat következtében akár sántíthat is a ló.

Kezelése macerás, mindennapos, akár a csüdsömöré. A ló érintett lábait egyenként kezelni kell, tehát fel kell venni, majd patakaparóval kitisztítani. Először a kefés felével el kell távolítani a kenőcsös váladék  nagyját. Ezt követően a patakaparóra tekert fertőtlenítőszeres vattával óvatosan ki kell tisztítani a maradékot, végül valamilyen választott baktériumölő szert juttatni a nyírbarázdába. Ez lehet az úgynevezett SBC nevű, fehér színű paszta, melyet mindig gumikesztyűvel kell használni, mert olyan agresszív szárító hatással bír, hogy  simán szétmarja az ember bőrét, viszont ugyanezzel az erővel fejti ki hatását a kórokozók ellen is. Tele kell nyomni vele a nyírbarázdát és hogy ott is maradjon, be kell tömni vattával.

Naponta többször ellenőrizzük, hogy a helyén van-e, szükség esetén cseréljük ki. És természetesen mindig száraz és tiszta almon álljon a ló. Másik megoldás lehet a fakátrány, akár kenhető, akár spray változatban is (Kubatol). A lényeg, hogy szárító hatású készítményt kell alkalmazni, mert a baktériumok csak nedves környezetben tudnak megmaradni. De kérdezd bátran állatorvosodat, vagy patkolókovácsodat, utóbbinál általában szokott is lenni valamilyen nyírrothadás elleni szer.

Forrás: www. lovaspraxis.hu

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​