Amikor tudod, hogy ez nem a te versenyed

Életem első hazai rendezésű DH versenye, a X. Kékes DH most májusban volt . Országunk legmagasabb pontja és környezete ideális helyszínt biztosított egy tökéletes hétvégi versenyhez. A pálya akkor egy enduro kerékpárral is teljesíthetően volt kialakítva, így adott volt, hogy miért ne próbáljam ki magam egy ilyen versenyen. Sajnos az itt bevetett bringám nem tudom annyit használni, mint amennyit szeretném. Így a megszokása és a pálya nehézsége, már akkor eleve egy 2km-es szenvedést eredményezett az elején.

Nagyjából ez így nézett ki most is. Az előző versenyen sikeresen elszakadt többször is a láncom, majd végül „a visszahajlítjuk azt az elferdült váltót, ne aggódj” mondat után egy törött váltóval és megrövidült lánccal a kezemben úgy döntöttem, megpróbálom leutánozni Aaron Gwin Leogangi világkupa győzelmét, amikor már a rajttól kezdve lánc nélkül ment. Nyerni nem sikerült „meglepő” módon és helyenként tekerős pálya lévén nem mondom, hogy nem lettem voltam gyorsabb lánccal, de a helyzetből kihoztam a maximumot.

14115511_1330352640331671_2308405534706962816_o
Így tehát nagy reményekkel és bizonyítási vággyal vágtam neki ennek a versenynek is.  Kiapadhatatlan pozitivitásom itt is kapóra jött, amikor a sziklakertben sikerült úgy odavernem az elpusztíthatatlan SPD pedált egy kőhöz, hogy azóta az egyik oldala használhatatlan, de legalább elhajlott kicsit a hajtókar és behorpadt egy ponton a váz. Jött még egy láncszakadás, így egy szerelés is rögtön a kör után. Majd következett a várva várt időmérő! Minden flottul ment, kiadta minden kanyar, minden nagyobb ugratót is sikeresen kikerültem és jött egy láncleesés, majd ismételt szakadás..

Az időmérő utolsó helyezettjeként úgy gondoltam, hogy innen szép javítani, megcsináljuk! A láncból kivettem egy elég hosszú darabot, elégggggé feszül a váltó, sebaj, ma sem kell váltani, de legalább van láncom. Pörgetem az állványon, minden jónak tűnik. Tűnik.. De amint az összteleszkópos váz elkezd dolgozni, a lánchossz is a bemozdulással együtt nő és máris felakad a váltó, akadályozva a váz mozgását. Persze ez a döntő rajtjában derül ki, lánc le, jöhet életem második lánc nélküli Kékes DH-ja.

A váltó leszedésére már nem volt idő, így az lánc híján fityegett a váltófülön és még azért a rend kedvéért leszakadt a pálya közepén. De mindennel együtt mégis úgy éreztem, talán a lassabb tempó miatt, hogy most sikerült minden kanyart, akadályt bevenni és a 11. helyezésem a közel 20 fős mezőnyből vigasztalt a hétvége alatt felgyűlt „járulékos veszteség” után.
Untitled

Egy szó mint száz, a DH nem olcsó sport és lehet ez egy jel volt. Vagy nekem, hogy nem kéne erőltetni, vagy a szervezőknek, hogy igenis van igény lánc nélküli futamra 😉

Laborc Dániel

Laborc Dániel

Kerékpározás A szó maga 10-11 évvel ezelőtt még ugyanazt jelentette nekem, mint minden átlagos 12 éves kissrácnak: a haverokkal kimegyünk... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​