Egy transzcendens hétvége a Déli-Kárpátokban

Első nap. A Transzfogarasi-út. Hajnali négy óra ötven perc. Nyíregyháza. Kávé a termoszban, csomagok, bringák a kocsiban. A szélvédő mögött még üveges tekintetek. Indulás Debrecenbe. Évek óta dédelgetett álmunk, hogy egyszer együtt „megmásszuk” a Transzfogarasi-utat, egybenfeljussunk a Déli-Kárpátok második – érdekességképpen Európa hetvennegyedik - legmagasabban fekvő alpesi útjának tetejére.

A csapat a Hajdúság szívében állt össze. Hatodmagammal alkotott csapatunkban helyet kapott egy-egy testvérpár, két fő Molnár és két Dovák, Mészáros Laci barátunk az egyik, négyszeres Goldsprint világbajnok celebünk, Porcsin Levente a másik autóban. A célállomás felé tartó hosszú utunk körülményes ártándi határátkeléssel vette kezdetét, majd Nagyváradon keresztül, Déva-várának árnyékában vezetett el egészen Szeben-megyébe. A romániai utakat illető keresetlen szavaknak ebben a bejegyzésben is akadna hely – ugyanakkor a kiváló útitársak és a szent cél hívó szava feledtette minden bosszúságunkat. Magunk mögött hagyva a zegzugos falvakat, megannyi felújítást, sávlezárást, utat átszelő állatkondákat, -csordákat, -nyájakat, -gulyákat és egy csipetnyi, az útvonal ötödét alkotó, kifogástalan autópálya szakaszt, jutottunk el Nagyszebenen át, a Fogarasi-havasok lábához, szálláshelyünkre Kercisórába (román nevén: Cartisoara-ba).

20160822_152414-1024x576A hajnali indulást délután két órai megérkezés követte, „mindössze” kilenc órányi autóban ücsörgés végére téve pontot. Az elgémberedett végtagoknak ilyenkor mi sem esne jobban, mint egy megterhelő magashegyi menet mindenféle bemelegítés vagy „akklimatizáció” nélkül. Így hát, nem sokat tétlenkedtünk, vegyes fogadtatással birtokba vettük szálláshelyünket. Összeraktuk a csomagtartóban sínylődő paripákat, feltankoltuk a szükséges készleteket, magunkra öltöttük az ünneplős-gúnyánkat és délután negyed ötkor útnak is indultunk a Kárpátok mesebeli terepasztalának legizgalmasabbnak vélt pontja felé.

Mint az Ózban Judy Garland a sárgaköves-utat, úgy követtük mi is a hegyek oldalában felkapaszkodó szerpentint – nem mintha lett volna alternatíva a letérésre… A megfontolt rajt az esetünkben közel 20 km/h-s átlagsebességgel párosult az első öt kilométeren, 3-5%-os meredekség mellett. Az út itt még javarészt fenyvesek között, intenzív autóforgalom mellett haladt. A teljes szakaszán közel harminc kilométer hosszú lejtmenet rendre megtréfálta az autósokat. Égett fékbetét szaga terjengett az erdő fái közt, a pihenő-állomásokon parkoló autók körül kétes eredetű füst terjengett. A Bílea-tótól lefelé összesen harmincegy hajtűkanyar tette próbára az arra járó járművek teherbírását, így nem csoda, hogy egy-két Dacia kilehelte közben a lelkét.

20160821_183256

Bükki hegyekre kiélezett szaktársaim mellett nehezen rúgtam labdába a kiemelt minősítésű hegyen, de a két éve, nyíregyi pofaszélben edződő borsodi-szív nem adta fel. Amikor pont a tesó szájából hangzik el, hogy: „Dávid is leszakadt!”, akkor még van az az erőtartalék, ami visszarántja az embert a spiccre. Ezt a főnix-madári minőséget még körülbelül négyszer tudtam eljátszani, egészen az út tizenhatodik kilométeréig. Utoljára már Levi is nevetve konstatálta, hogy: „Már megint itt vagy!?”. A hattyúdalt azért idővel makacs-fejjel is be kell látni és be lehet kapcsolni a saját ritmusú tempomat-ot.

1500 méteres magasság fölé jutva lassan tisztulni kezdett a látómező, eltűntek a hórihorgas fák és szemünk elé szökött a kétezerötszázas óriások, a Negoj-csúcs és a Moldoveanu őrző tekintete által közrezárt völgy, hágóján a menedékházzal. Tíz kilométernyi álmélkodással és elmélkedéssel teli szakasz következett erős széllel és 7-8%-os átlagmeredekséggel társulva. Az alpesi legelők gyakori lakói, a kecskék, juhok és a “milka-tehenek” mellett Románia képes volt újat húzni a kalapból, jobbomon malac konda kocogott kellően dacos öntudattal. A szokatlan látvány azért üdítő hatással bírt a fáradt szervezetre.

20160821_181423

Az utolsó „ezreseke” fordulva sűrűsödtek a kanyarok, mint a szilveszteri szerpentin, látszólag logikátlanul, jobbra-balra vezetve minket a meredek hegyfalon. Három kilométerre a céltól újabb furcsa jelenség ütötte fel fejét: dugó. Dugó a Transzfogarason! Hömpölygő autótömeg kétezer méteres magasságban… Amellett, hogy érthetetlen volt a helyzet, még kellően bosszantó is – más országokban talán ezért is vezetik be az útdíjat. Román szomszédaink, tapasztalatunk alapján addig mennek négykerekűvel, amíg csak lehet. Túrázót elvétve láttunk csak, igaz kerékpárosból sem akadt sokkal több vállalkozókedvű. A záróvonalon közlekedve, a két autósor között vergődtünk fel a csúcsra, ami azért nem volt veszélytelen. Gyurinak sikerült is koccannia egyet, húsz eurót és pár négyzetcentiméternyi bőrfelületet veszítve ezzel.

A tengerszint felett 2040 méteren fekvő csodaszép és háborítatlannak tetsző Bílea-tóhoz felérő utazót valódi búcsú hangulat köszöntötte árusokkal, zenebonával, nyárson pörgő vadmalaccal – magas hegyekhez szokott szemeknek bántó forgatag. Egy csendesebb, völgyrenéző tisztáson állapodtunk meg, összevárva egymást. Szép lassan befutott a teljes csapat, záró akkordként Laci ért be, egyedüliként mountainbike nyergében.

20160821_181434

Az ereszkedésnek kisebb öltözködést követően, élesített fedélzeti kamerákkal együtt vágtunk neki. A száguldást csak az itt-ott kritikus útminőség és a döcögő autósorok törték meg. Sorra előztük a rendszámozott útakadályokat, amit ki előzékenyebben, ki alattomosabban viselt. Az utolsó, megállások nélküli húsz kilométert, huszonhárom perc alatt tettük meg, helyenként közel 80 km/h-s sebességet elérve. Príma downhill volt, megkoronázta a napunkat és a teljesítményünket is. Amiért a jutalom sem maradhatott el két és fél kiló paradicsomos-tonhalas spagetti formájában. És ez még csak a bemelegítés volt, a java csak ezután következett

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​