Versenyre fel!

Életemben először áprilisban húztam „igazi” futócipőt a lábamra, majd a kezdeti nehézségeket leküzdve, miután már minden alkalommal örömömet leltem a futásban és teljesen átkattant az agyam, engem is megcsapott a versenyszellem szele. Talán természetes is, ha valaki egy idő után büszke a saját sikereire, akkor már nem csak magának, de másoknak, más körülmények között is szeretne bizonyítani. Tapasztalt futótársaim olyan nagy lelkesedéssel, sokszor szinte mámorosan adták elő élménybeszámolójukat a különböző versenyeken való részvételükről, hogy bennem is megszületett a döntés: versenyre fel!

Persze mondanom sem kell, hogy a döntést mekkora lelki tusa előzte meg… Amúgy sem vagyok egy önbizalomtól dagadó ember, így hát jó pár meccset lejátszottam magamban, míg sikerült elhatározásra jutnom. Hisz tényleg nem olyan rég kezdtem csak el futni, szép lassan találtam rá saját tempómra, a helyes légzéstechnikára, fokozatosan ugrottam meg a szinteket.

Első futóverseny

Társ az edzések alatt

Fokozatos fejlődés

Májusig csak „szoktattam a szervezetem”, majd egy alkalmazás segítségével már a teljesítményemet is elkezdtem mérni. Milyen vagánynak éreztem magam, hogy május végére már 6 km-t szaladtam bő 40 perc alatt, aztán 2 hónap elteltével még büszkébbnek, hogy majdnem 10 km-t futottam egyhuzamban szűk 1 óra alatt. Bár ezek nem egetverő eredmények, mégis azt mutatják számomra, hogy egy kis akarattal és kitartással képes vagyok fejlődni és megvalósítani az adott célkitűzéseimet: minden alkalommal kilépni a jól megszokott komfortzónámból és még többet kihozni magamból.

Verseny – új kihívás!

Így miután jól rácsodálkoztam arra, hogy ennyi rejtett tartalékkal és energiával rendelkezem, nem vártam tovább: beneveztem életem első futóversenyére (ez már a sokadik „életem első” mondat, ezt kérlek, nézzétek el nekem, kis felfedezőnek). Sőt, annyira jól sikerült a győzködés és önbizalom-növelés, hogy még túl sem vagyok az első megmérettetésen, de már a szeptember 11. is foglalt a naptáramban, ami nem más, mint a Wizz Air félmaraton…Túlzásokba azért nem estem, jól hangzik, hogy félmaraton, de 21 km-t még nem mertem bevállalni, mindkét versenyen csak 8 km-t fogok teljesíteni.

Nagy izgalommal vágok bele a fizikai-lelki felkészülésbe, olykor félelemmel teli, vegyes érzésekkel küszködve… vajon tényleg meg tudom csinálni?

Naná! 🙂

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​