Sorsfordító sziklaélményem

Ez az első beszámolóm a blog oldalán, íródjon hát az első szikla élményemről. Eleinte e sportot amolyan kocamászó módjára űztem. Egy kedves cimborám hívott el mászni Százhalombattára, egy terembe, ahol műfalon lehetett a falmászás technikáját gyakorolni. A helyiek szavával élve „hangárnak” hívott helység telis-tele volt világi jó hangulatú emberrel. Amint jobban bele láttam a klub életébe, egyre többször hallottam, hogy "Irány sziklára!". Furcsa volt, hisz jól éreztem magam a teremben, nem igazán gondoltam akkoriban még sziklamászásra.

Miután kellő magabiztosságra tettem szert, s kellően jól mozogtam a falon, lehetőségem volt ellátogatni s kipróbálni harmad magammal a sziklán való mászást is. A helyszín nem más volt, mint Kecske hegy. Félő volt, hogy az időjárás, ami addig nem volt szempont a mászáskor, most keresztbe tesz nekünk. Tapasztalt mászó cimboránk szerint előző pár napban eleget esett ahhoz az eső, hogy első tapintásra ne legyen kellemes  a szikla. Ennek ellenére elszánt battai módjára nekiláttunk a Kecske hegy meghódításának. Kis keresgélés után először csak a kalauzunk lapjai között, aztán ténylegesen is megtaláltuk a helyszínt, a mekegő hegyet.

fr_rock'nrope[8305732]tci_vpshot_001.mp4[-1_-1xoxar]A szikla tövében egy kis barlangász oktatásba csöppentünk, ami nagy segítségünkre volt az első mozdulatok előtt. A fal olyannyira volt használhatatlan, hogy minden mozdulat kudarcba fulladt. Az összes addigi teremből szerzett tapasztalat, élmény, bátorság, metódus háttérbe szorult. Nem találtuk a helyünket a falon, kerestük a fogásokat, nem volt lépés, s kellemetlen volt csúszkálni a falon. Mindezekhez hozzáadódott, hogy itt tanultunk meg bánni a biztosító eszközzel is. Boulderesek voltunk, akik ugyan magabiztossággal mentek neki a 25 méteres falnak, ám szoknunk kellett azt, hogy egy kötél tart meg az eséskor, illetve hogy nem lehet csak a kezünkre hagyatkozni, használnunk kell a lábunkat is, ha fel szeretnénk jutni a csúcsig, azaz a “top”-ig. A barlangász brigád is zavaró volt a későbbiekben: csak mászkáltak a köteleken le- föl, kürtjükkel hangoskodtak, aminek hangjára mi remegve szorítottuk a sziklát. Ezért úgy döntöttünk, hogy mennünk kell.

Szerencsére akadt egy B terv, az ugyanis ilyenkor mindig kell. Ellátogattunk a Budapest szívében található kis Svábhegyre, ami akkor vált igazán felkapottá. Itt még magabiztosabban kezdtünk neki a sportmászásnak és egyből le is tudtunk egy könnyebb szikla-utat. Stabilan biztosítottuk egymást lapkával, s éltük át a tényleges falmászás egész hangulatát.

Kis útikalauzunk, (“kallerünk”) segítségével neki is vágtunk egy komolyabb sziklamászó útnak. A magassága kb. 20méteren tetőzött. Ekkor beláttuk, hogy a teremben történő mászás és a sziklamászás között rengeteg a mászóval szemben állított elvárásbeli különbség. Sziklán előjön az addig megbújt összes félelem, hiányosság. Miután estére teljesen lemásztuk a bőrt a tenyerünkről, s már az orrunkig is alig láttunk el, összecsomagoltunk és hazaindulva ismét a háromkéményes, nagyon sok halmos batta felé vettük az irányt.

Sziklamászáskor teljes mértékben meg kell bíznotok magatokban és csak egymásra szabad figyelnetek, hogy elkerüljétek a balesetet. Jópár “kőbe vésett” szabályt kell betartanotok, ha ezt a sportot űzitek, ezek híján könnyen bajba kerülhettek. Nekem minden biztosítással, mászással, kalanddal csak több lett a hátam mögött álló kedves emlékek és egyben a tapasztalatok tárháza. Ennél a sportnál is a gyakorlat teszi a mestert, másszatok hát minél gyakrabban!

Karácsony Ákos

Karácsony Ákos

Gyermekkorom óta sportolok. Nagyon sok mozgásformát kipróbáltam, de a falmászás fogott meg igazán. Egyszerre egy tökéletes társas tevékenység a szabadban,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​