Hogy is kezdjem?

Ismerős? Indul a hosszúnak és minden bizonnyal fárasztónak ígérkező munkanap. A reggeli dugó és a fullasztó város már kellőképpen próbára teszi az idegeinket, a munkahelyen kitartóan küzdünk, de a megoldandó feladatok listája egyre csak bővül és úgy érezzük, soha nem lesz vége... Feszültek vagyunk, stresszelünk, majd hazamegyünk és magunkba zárkózva próbáljuk túlélni a megváltó alvás előtti néhány órát, hogy aztán másnap újra kezdődjön minden elölről... Erre viszont van egy kissé „reklám-ízű” tanácsom: NE STESSZELJ, FUSS! :)

Csak elkezdeni nehéz…

Én hasonlóan éreztem magam, mielőtt belevágtam volna életem egyik legnagyobb kihívásába, a futásba. Feszült voltam, stresszeltem. Munka mellett még suliba jártam, nap végén csak arra volt erőm, hogy bedőljek az ágyba. Sokszor azzal a keserű szájízzel tértem nyugovóra, hogy már megint nem sikerült kiszakadnom a mókuskerékből, nem sikerült rávennem magam a sportolásra.

Gyűjtögettem a motivációt, játszadoztam a futás gondolatával, szép lassan készültem, nem siettem el semmit. Minden nap tettem egy kört a Decathlon budaörsi áruházában,úgy tűnt céltalanul bolyongva, de a végén mindig a futás részlegen lyukadtam ki. Végigböngésztem a Kalenji cipők sorát, mindegyikre rácsodálkoztam, kezembe vettem egyet-kettőt, kezdtem megbarátkozni a technikaibbnál technikaibb termékekkel. Futás, hogy is kezdjem?Hosszú hezitálás után végre megvettem életem első futócipőjét, nem a legolcsóbbat, de nem is a legdrágábbat: “kezdésnek pont jó lesz”. Majd annak is eljön az ideje, amikor komolyabb cipőre kell váltanom, de amíg nem futok rendszeresen, akár heti több alkalommal, addig úgy gondoltam, nem kell túlzásokba esni.

Majd amikor az idegeim pattanásig feszültek és már nem tudtam mit kezdeni az egyre halmozódó problémákkal, úgy éreztem itt az idő! Büszkén húztam fel futócipőmet és sógornőmmel (mert persze elsőre azért nem mertem egyedül nekivágni) célba vettük a Hajógyári szigetet. Mindössze 15-20 percet kocogtunk, többször megálltunk közben pihenni, én már futás közben éreztem, hogy szinte egész testem rabja az izomláznak, kifulladtam, szomjas voltam. A kocogás utáni nyújtás során nagyon vegyes érzelmek kavarogtak a fejemben, fel is tettem magamnak a kérdést: kell ez nekem egyáltalán?

A választ még aznap este megkaptam: elalvás előtt nyoma sem volt a keserűségnek, az addig bennem rejlő ingerültséget és a stresszt otthagytam valahol a Hajógyárin. Másnap reggel pedig boldog izomlázzal ültem a dugóban azon morfondírozva, hogy mikor is lesz időm legközelebb futni egy jót…

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​