Terelőkutya az alapoktól: kölykök vs birkák

Úgy hozta az élet, hogy e blog elindulásával kezdem el kinevelni a saját tenyésztésem második generációját, a nevéhez híven lázadó természetű, ám végtelenül kedves Rebelle kutyám személyében. Az ő segítségével lehetőségem van megosztani egy kifejezetten terelésre nevelt kutya fejlődését, tanulási fázisait.

A legelső pillanat az, amikor elhatározzuk, hogy terelősporthoz keresünk magunknak kutyát. A genetika fontos. Divatos szlogen manapság az “Olyan, amilyenre nevelik!”, pedig ez a tétel így, ilyen formában nem igaz: a kutya olyanra nevelhető, amilyenre a saját örökölt tulajdonságai (ösztönei, fizikai jellemzői, stb.) engedik. Szóval a genetika a barátunk és a jó párosítás (vagy kennel/tenyésztő) kiválasztása kardinális fontosságú. Az anyuka, Pogo kutyám kiemelkedő ösztönerővel dolgozik, nagyon lendületes és kemény terelőkutya, az apa pedig kiválóan irányítható, szintén tempós és kitartó, tiszta fejű jószág. Idális pár voltak egy terelésre szánta alomhoz.

Rebelle sorsa már a fogantatása előtt eldőlt: olyan almot szerettem volna, amiből használható terelőkutyák nevelhetők majd. Rebit 6 testvére közül választottam ki, a kiválasztási szempont – talán meglepő lesz – de nem a pörgősség volt, mivel mindkét szülő nagyon magas fordulatszámon vibrál, úgy véltem, hogy ebből a párosításból kivehetem bátran a legnyugodtabbat is, a lényeg, hogy magabiztos legyen. Ha sportkutyát választunk a motiválhatóság, temperamentum, terhelhetőség és az emberrel való kapcsolata, a “vezethetőség” a legfontosabb szempontok. Ha kifejezetten adott sportra keresünk kölyköt, mindig érdemes kikérni mások véleményét is – főleg a tenyésztőét. Rebelle erős egyéniségű, határozott, olykor kicsit túlzottan is makacs karakternek tűnik most (a poszt írásának pillanatában 5 hónapos), testvéreihez képest közepesen aktív, és a motivációja is rendben van. Testalkat tekintetében a fordulékonyságot kívánó sportokhoz a rövidebb, kvadratikusabb kölyköket keressük.

2 hónaposan

2 hónaposan a törzshossz és a marmagasság ideális arányt mutat

Miután már tudtuk, hogy Rebi marad nálunk, a kicsiket 7 hetesen vittük le először Székesfehérvárra, Patkó Gabihoz, hogy megnézzük mit művelnek birka mellett. Akkor még nagyon fiatalok voltak ehhez a teszthez, látványos elemeket nem láttunk, viszont mindegyikük érdeklődött, kontaktált a birkával.

Következőre április végén, tehát közel négy hónapos korában vittük ismét nyájhoz, ez alkalommal a Szarvas tanyára, Portelekre. Rebelle ekkor már lelkes, nyitott kölyökkutya lett, és már karám szélén várakozva láttuk, hogy itt bizony lesz műsor 🙂

Bármire hajlandó, csak engedjük már el :)

Bármire hajlandó, csak engedjük már el 🙂

Végignézte a többi kutya munkáját és hevesen kommentálta is. A nyáj mellé érve már tépte a pórázt, majd gondolkozás nélkül közéjük durrant.

Előbb csak hajkurászunk...

Előbb csak hajkurászunk…

Ez a viselkedés később nem lesz kívánatos, de kiskutyáknál még elnézzük. Miután megugrasztotta a birkákat én felvettem a nyájat (a sokat terelt állatok automatikusan az emberre “tapadnak”) és hagytam, hogy kicsit futkosson körlötte. Tudatosság még nem volt a munkájában, néha szétverte, néha összeterelte őket, viszont nem harapott, és nehéz volt kizökkenteni, koncentrált és jó ösztönnel dolgozott. Ahogy belelendültünk és felvettem a ritmusát, tudtam úgy irányítani a nyájat (a birkák ugye engem követnek és tőle menekülnek), hogy ne “kelljen” újra szétvernie, legyen tempója ahhoz, hogy szépen gyűjtse mögém a barikat. Sajnos videó nem készült, pedig már majdnem úgy néztünk ki messziról, mint akik “igaziból” terelnek.

...aztán szépen gyűjtünk.

…aztán szépen gyűjtünk.

Kölyök lévén az engedelmességet még nem tanulta, emiatt viszont nem is tudunk továbblépni vele. Mikor már eléggé elfáradtam (ő a közelében sem járt) akkor megvártam míg egy kiszámítható íven elém szalad és felkaptam. Ilyenkor célszerű ölben levinni őket, a lehető legrövidebb úton.

A terelőösztön szerencsére elég élénken él a beauceronoknál, képes túlélni jónéhány teszteletlen generációt. Ettől függetlenül érdemes legalább terelő ösztönpróbát tett szülőket keresni, ha ezzel a sporttal kacérkodunk. Ugyanez érvényes a többi francia pásztorkutyára is.

Megy, mint a gőzgép! :)

Megy, mint a gőzgép! 🙂

A border colliek esetében a terelés egy új szintjéről beszélünk. Az ő állományukban mostanra nagyon élesen elkülönültek a különböző felhasználási területek vonalai. A borderek és kelpiek munkavizsgája sokkal komolyabb, mint a TS (tradícionális stílusú) kutyáké, a terelő vonalat pedig az ISDS szervezet külön is regisztrálja.

A többi angol terelő fajta esetében (bearded collie, rough collie, corgi és társaik) legalább a terelő ösztönpróbához ragaszkodjunk, de még jobb, ha legalább hobbi szinten kipróbálták a szülőkkel a tényleges terelést. Szerencsére akad az országban is terelő collie és corgi is.

A kiskutya legkorábbi nevelési szakaszában minél többet találkozik a patásokkal, annál könnyebben fogja őket kezelni, mikor végre dolgozni is tudunk vele. Így ha tudjuk, ilyen körülmények közé vigyük szocializálni, és persze emellett ugyan úgy szoktassuk a világhoz, ahogy a többi kölyköt is kell: ismerkedjen emberekkel, kutyákkal, más állatokkal, ismerje meg a várost, az erdőt, mindent, amit csak meg tudunk neki mutatni. Tanuljon engedelmességet, legyen behívható, motiválható, próbáljuk a koncentrációját minél jobban kitolni.

Nagyon türelmetlenek vagyunk :)

Nagyon türelmetlenek vagyunk 🙂

A kiskutya kölyökkora legyen boldog, legyen minél jobb kapcsolata a gazdájával, tanulja meg, hogy a gazda az “isten”: ő ad neki ételt, szeretetet, biztonságot, célt, családot, ám ő az, aki képes el is venni mindezt! Ha jól neveltük, akkor mire felébred benne az ösztön és először “bekattan” a nyáj mellett, akkor képesek leszünk le is állítani.

Ami a legfontosabb: élvezzük amíg picik, fotózzuk sokat, hétről-hétre nőnek egy nagyot és mire észbe kapunk, már egy lakli kamasz üget az oldalunkon a cukker kölyökkutya helyett.

Végezetül pedig ismét egy videó: Rebi tesójának első terelése. Rebelle-ről nem készült sajnos videó, de nagyjából ugyanezt a viselkedést mutatta, mint Bijou is. Ugyanazon a helyen, ugyanazon nap tereltek először.

 

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​