Betondzsungel I.

Városban kerékpározni márpedig jó. Nem, ez így nem igaz, hiszen jómagam is a lehető legmesszebb kerülök a „kaptártól”, amint lehetőségem adódik rá... Városban kerékpárral közlekedni, ami valóban jobb, mint bármi mással.

Annak ellenére, hogy jómagam is órákon át sorolhatnám az ellenérveket: büdös van, a négy kerékre butított járművek félelmetesek tudnak lenni bizonyos szituációkban, az aszfalt simaságától úgy érezzük, időutaztunk egy múlt századi szekérútra, a bringautak a semmiből a semmibe tartanak, a lámpák ritmusa sem bennünket szolgál ki, és a többi, és a többi…

Mégis, mi a fészkes fenének ül  egyáltalán bárki bringára ebben a barátságtalan közegben? Túl lehet ezt élni ép bőrrel? Igényel némi mazochizmust?
Elmesélem, nekem miként sikerült rágyógyulni a nyeregre.

Falusi gyerekként nőttem fel. A libahajkurászó tanyabájk alapértelmezett közlekedési eszköz volt, legyen szó bevásárlásról, suliba járásról, ezerfokos lázzal orvoslátogatásról, kormányra akasztott kacatokkal vaksötét hajnalon tökön-babon át horgászni igyekvésről… fel sem merült, hogy bárhová mással mehetnénk. Magunk szereltük, magunk  foltoztuk. Imigyen közlekedtünk feleimmel a gyermekkor naív ártatlanságában. És így volt ez jól…

Majd jött az elkerülhetetlen: a továbbtanulás, majd álláskeresés kapcsán városi létre kárhoztattam és valami perverz módon meg is kedveltem ezt a nyüzsgő-rohanó életmódot. A tömegközlekedéssel viszont nagyon nem voltam kibékülve: drága, lassú, arcomba köhögés, felesleges gyaloglások, átszállások, késés, nyűg, nyavalya… ebből elég.

Az nyilvánvaló volt, hogy a régi gépem szóba sem jöhet. Az, hogy „nem trendi” csupán egy részletkérdés, de a leküzdendő távokra, szintekre más gép kellett. Kapóra jött egy régi falumbéli ismerős, aki „németből lomizott” gépekkel is kereskedett. Nála láttam meg első igaz szerelmemet: egy Bianchi Ragno névre hallgató acélvázas montit. Semmi extra csicsa: kantifékek, merev villa, 3×7 sebesség, repedezett oldalfalú köpenyek. Mindez lila/neonpink színben, a csövek találkozásánál pókháló-dekorral erősítve az emo hatást… Férfiúi büszkeségemet felülírta az ár, az üzlet megköttetett. Majd átfújatom, gondoltam akkor.

Kipofoztattam egy szaküzletben, új hajtás, kitámasztó, sárvédő került rá, és készen is állt Bianka, a „harci  vas”, hogy birtokba vegyem Pécs útjait.

A folytatásig nézzétek meg, miként bringázunk a munkába a kolegákkal. 0:24-től szerény személyem szemszögéből láthatjátok, hogy a bringaúton a galambokkal is meg lehet férni:

 https://www.youtube.com/watch?v=YJA05PtID2o&feature=youtu.be

(folyt. köv.)

Nagy Gábor

Nagy Gábor

Gyermekkoromban megérintett a forgó kerekek giroszkópikus hatása , a kétezres évek közepe óta pedig inkább életmódnak tekintem a bringákhoz fűződő... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​