Pálca rulez

Szinte naponta előfordul, hogy innen-onnan a részlegünkön felbukkanva, lovaglópálcát egészen kreatív módokon próbálgató, teljesen különböző korosztályú vásárlókkal találkozom. Az a legjobb, amikor nem látják, hogy a szomszéd sorból figyelem őket...

…majd mikor megjelenek a közelükben, a reakcióikat látva nem bírom ki mosoly nélkül. Ilyenkor az első gondolatom: vajon tudják, hogy egyébként mire való a lovaglópálca? Tudják, hogyan kell HELYESEN használni? Sokan már kezdő felszerelésként megveszik a kislányoknak a rózsaszín pálcát a kobak mellé, mert színes és nem drága, de sokáig úgyis csak zavarni fogja, hogy eggyel több dolgot kell a kis kezébe fogni. Régóta terveztem már, hogy erről is írok  Nektek egy szösszenetet…

Tudni kell, hogy a ló olyan, mint a bicikli: magától nem megy. Folyamatosan hajtani kell, minden lépést, ügetőlépést és vágtaugrást külön kérni kell tőle, különben előbb-utóbb megáll.

De hogyan, melyik testrészünkkel tudjuk leginkább segíteni őt ebben?

Az elsődleges segítségek fontossági sorrendben (!):

  1. Derék és testsúly
  2. Csizma
  3. Szár

 A másodlagos segítségek erősségi sorrendben:

  1. Hang
  2. Pálca
  3. Sarkantyú

Fontos, hogy a másodlagos segítségeket az elsődleges segítségek MEGERŐSíTÉSÉRE használjuk, nem pedig azok helyettesítésére.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a ló egyértelműen nem reagál az elsődleges segítségekre, tehát nem megy előre, vagy késleltetve reagál, akkor van szükségünk a pálcára.

De hogyan? Először is: akkor vegyünk pálcát magunkhoz, amikor az ülésünk már lépésben, ügetésben, és vágtában is független a kezünktől, tehát nem használjuk a szárakat kapaszkodónak még véletlenül sem és nincsenek önkéntelen, hirtelen kézmozdulataink (az edzőnk szerint sem…) A pálcahasználat célja nem a ló folyamatos fenyítése, hanem az, hogy összekösse magában az engedetlenséget annak következményével, a pálcával és később egyáltalán ne legyen rá szükség. Ezért jól kell használni: kellő időben, a kellő mértékben.

Sok lovas kezdetben nem nem mer hozzányúlni a pálcával a lóhoz, mert fél a ló reakciójától (ledob), vagy attól, hogy ezzel fájdalmat okoz neki. Nem célszerű apró mozdulatokkal pöcöktetni se a ló  lapockáját, se a farát, mert nem fogja tisztelni a pálcát, eltompul az adott segítséget illetően és előbb-utóbb egyszerűen nem fog rá reagálni. Megint csak mondom: öt-hatszáz kilóról van szó… A pálcasegítség akkor a leghatékonyabb, ha egyszeri és határozott mozdulattal történik, a kérdéses helyzetet követően AZONNAL.

A ló rövid távú memóriája nagyon rövid.

Ha tíz másodpercen belül nem jutalmazom, vagy büntetem, később már nem tudja összekötni, hogy mit miért kapott…

A megfelelő csuklómozdulatot is gyakorolni kell, mert pálcahasználat közben nem illik belerántani a ló szájába, hiszen ezzel egymásnak ellentmondó utasításokat adunk neki, amitől jogosan zavarodik meg, és nem érti, hogy most menjen, vagy álljon meg…

Egy irányadó gondolat, amit érdemes a fejünkben tartva lovagolni: legjobb, ha egyenesen arra törekszünk, hogy ne kelljen pálcát használnunk. Régen, amikor a simulékony ülést tanították, sok edző hozta a papírpénzes példát, mi szerint gondoljunk arra, hogy a fenekünk alatt egy nagyobb címletű papírpénz van, és ha elemelkedik a hátsónk a nyeregtől, akkor bizony kiesik. Ezt némileg továbbgondolva, el lehet játszani a gondolattal, vajon mennyit használnánk a pálcát, ha minden egyes pálcahasználatért fizetnünk kellene egy bizonyos összeget?…

A pálca jó, ha mindig nálunk van, de csak indokolt esetben érdemes használni

Legyen ott a kezünkben, mert bármikor kellhet, de próbáljuk meg kihozni magunkból a legtöbbet, izzadjunk, ha kell. Úgy lehet sokat fejlődni, ha szigorúak vagyunk magunkkal szemben is. És persze mérlegeljünk! Edzőnk ebben sokat segíthet. Vajon valóban megérdemli a pálcaütést a ló az adott helyzetben, vagy csupán arról van szó, hogy a lovas nem jól adja a segítséget, ezért nem kapja vissza a kívánt eredményt? Ültem már olyan lovon, ami annyira eltompult az állandó pálcázástól, hogy anélkül nem tudtam elindítani ÜGETÉSBEN! És ez nem vicc…Egyes lovak pontosan tudják, mikor van a kezünkben pálca és mikor nincs, és ennek megfelelően is dolgoznak.

A  lovassportokhoz használt pálcák csoportosítása: 

Rövid pálca: 50-75 cm

„Elöl”, használjuk, a ló lapockáján, nyakán. Ugrómunka során érdemes használni, mert nem zavar, nem akad el semmiben. Ugróversenyekre maximum 75 cm-es pálcát lehet bevinni. Ilyet szoktak venni még a kisebb gyerekeknek is, mert ők még könnyebben bánnak vele.

Hosszú pálca: 90-130cm

„Hátul” használjuk, a ló farán, combján. Idomító pálcának is nevezik, mert idomítólovaglásnál érdemes használni. A hátulsó végtag munkáját ösztönzi, ezáltal a ló jobban „belép maga alá”, jobban dolgozik a hátuljával, mozgása kerekebb lesz, mely nemcsak szebb látvány kívülről, de a lovas számára kényelmesebb is ilyenkor a lovon ülni. (Díjlovas versenyen a program lovaglásakor azonban tilos bevinni a négyszögbe.) Nagyon fontos tudni, hogy mindig hátulról lovagolunk előrefelé, nem pedig fordítva, ezért a  ló hátuljára érdemesebb hatni a pálcával is, ez az oka, hogy  én a hosszú pálcát preferálom, csak versenyre viszem be a rövidet, de persze ízlések, és pofonok…

Ti milyen pálcát szerettek használni?

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​