Túrázz kutyával!

Mert túrázni jó, barátokkal még jobb! Vannak többen is, akik hozzám hasonlóan azért szerették meg a túrázást, mert van kutyájuk és adta magát, hogy lemozgassák őket egy olyan helyen, ahol a lehető legkevesebb autóval, neveletlen “Fifivel” és kutyától félő emberrel találkoznak.

Aztán vannak a “normális” népek, akik azért járják az erdei utakat, mert szeretnek kirándulni, sportolni. Ők általában elhűlve nézik, ahogy mi a 4-6-9 kutyánkkal (attól függően hányan verődünk össze) sétálunk velük szembe, majd a pillanatnyi lefagyás az arcukon ámulattá válik, mikor ez a masszív falka néhány gazda poroszos parancsára azonnal szabaddá teszi az utat.

Túraútvonalon (sem) engedjük szabadjára őket!

Túraútvonalon (sem) engedjük szabadjára őket!

Alapelvünk az élni és élni hagyni, elárasztjuk az erdőt nagy, fekete szörnyekkel, akik mintha frissen léptek volna ki Conan Doyle regényéből, ám ügyelünk rá, hogy senkihez ne menjenek oda, ugyanis senkire sincs ráírva kivülről, hogy fél-e tőlük, vagy esetleg allergiás.

Ha tehát úgy döntünk, hogy kutyával túrázunk, vegyünk fontolóra néhány dolgot, mert ha csak úgy nekivágunk “Fifivel” a vadonnak, szerezhetünk kellemetlen perceket magunknak, vagy túrázó társainknak. (És “Fifinek” is, bár az ő kedvüket általában nehéz elrontani.)

1_1

A kutyáink megtanulták, hogy ne térjenek le az ösvényről

Az alapvető erdei etikett úgy kívánja, hogy a kutyás igazodjék másokhoz, ne akadályozza a túrázokat. A teljesség igénye jegyében leszögezném, hogy a hatályos jogszabály szerint az erdőben, ill. lakott területen (kivéve kutyafuttatók) a kutyákat tilos póráz nélkül sétáltatni (szájkosár nélkül szabad, amennyiben az eb nem veszélyes). Ezt, bevallom én és kutyás túratársaim is serényen megszegjük, ám minden pillanatban úgy figyelünk a kutyákra, hogy a fegyelmük, a láthatatlan póráz, úgy működjön, mint az igazi.

A legfontosabb elvárások a túrakutyákkal szemben pedig ezek lennének:

1. Behívhatóság: Nem csak túrán, de az élet minden területén meghatározó, az első dolog legyen, amit megtanítunk a kutyának! Ha nem behívható, eszünkbe se jusson elengedni az erdőben! Még zárt kutyafuttatón sem etikus, azon kívül pedig kifejezetten veszélyes – hogy a fent említett jogszabályt ne is említsem. A tanítás részleteibe most nem mennék bele, a

Pogo, Jetta, Lemmy

Ha szólok, jönnek, árkon-bokrán át, ha kell

jutalomfalattal csalogatásnál sokkal több áll a stabil behívhatóság hátterében (megfelelő kutya-gazda viszony, idegrendszer stabilitás, stb), ha nem megy egyedül, forduljunk szakemberhez. Nem elfelejtendő, hogy a behívás ne csak otthon az udvarban, vagy más steril környezetben működjön, hanem bárhol, bármikor: utcán, városban, acsargó kutyák, nyávogó macskák mellett is.

1_2

Kölykök szocija: Jetta és Pandia

2. Szocializáció: ALAP. Mindig, minden kutyánál. Ahogy a városhoz, kutyafuttatóhoz szocializáljuk az ebünket, úgy a túrázáshoz is szükséges. Nem kell feltétlenül rágörcsölni, általában a kutyákra egyszerűen csak ráragad, hisz alaptermészetükhöz sokkal közelebb áll, mint pl. a buszon utazás. A leglényegesebb, hogy a hirtelen felbukkanó, gyakran futó, vagy kerékpározó emberekkel lehetőleg semleges, de minimum barátságos legyen. Állatok a sűrűn járt túraösvényeken ritkán fordulnak elő, ha mégis, akkor főleg hasonló túrázó kutyák. Ilyenkor is illik behívni/megfogni a sajátunkat, de mindez sokkal nehezebb és kellemetlenebb, ha jószágunk esetleg vérét kívánja venni a másiknak. Ugyanaz érvényes itt is, mint a behívásnál: ha nem megy egyedül, irány a suli!

blog

2 gazda vezet 6 kutyát

3. Pórázfegyelem: ezügyben bevallom, nem járok az élen én sem és az sem segít a helyzeten, hogy többet húzatok a kutyáimmal (súlyhúzás, canicross), mint amennyit pórázon vonulunk, de ha darabosan is, azért megoldjuk, amikor kell. Mert sokszor túrák során is kell. Nem egyszer előfordul, hogy hegyi utak mentén vezet a jelzés, ilyenkor a koca-rallysok miatt is célszerű pórázra venni az állatokat. Az is megesik, hogy falvakon keresztül visz az utunk, ilyenkor is célszerű preventíven pórázt rakni, mert helyismeret híján nem tudhatjuk van-e kijárós kutya például, de olyat is megéltünk már, mikor tehéncsorda keresztezte az utunkat. Kellemes, andalgós pórázon sétálásra általában könnyen megtaníthatók a kutyák, már csak a megszokás, a napi séta végett is.

Ha ritkán pórázoznak, mint az enyémek, akkor célszerű őket feladatba rakni (lábhoz!), ha viszont notórius gőzmozdonyok, akkor a problémával foglalkozni kell. Húzásra elég sok megoldási lehetőség létezik, én magam a tekintély-elvű belerántást tartom célravezetőnek, de ha nem kőagyú munkakutya van a póráz végén a fordulgatás is megoldás lehet (dióhéjban: ha húz jobbra megállok és elindulok balra… türelemjáték, de idővel rájön a kutya, hogy nem ő irányít). A kutyasuli erre a problémára is megoldást szokott nyújtani.

1_4

Csoportkép a Mecsekben, mindenki ül és figyel hosszú percekig

4. Fektetés/ültetés: vagyis stabil pózok. Nem létfontosságú, ám hasznos. A szembe forgalom, előzés esetén jöhet jól. Ha nem stabil a kutya helybenmaradása, még mindig meg tudjuk ragadni nyakörvön, nem szégyen ez, de hasznosabb – főleg ha már 3-4 kutyát viszünk egyedül – ha nem kell kezezni. Praktikus tulajdonság ez akkor is, amikor fotózunk (hisz minden szép kilátásnál, szép kőnél-fánál le kell fotózni a kutyákat, nem? 🙂 ), főleg, ha egyszerre sok kutyával vagyunk. A pózok tanítását kutyanevelő szakkönyvek is hosszasan taglalják, így ebbe nem mennék bele, lényeg, hogy ha már felvette a pózt, úgy is maradjon, akkor is, ha fújtató terepfutók trappolnak el mellette, vagy épp egy downhill bringás húz el az orra előtt. A helyben maradás nem egy öt perces feladat, sok gyakorlás előzi meg, szánjunk rá időt, nagyon hasznos tud lenni!

5. Tiltás: gondolok itt konrétan a zabálásról való tiltásra. Egy jól időzített “FÚJJ!” parancs adott esetben a kutya életét menti meg. Kint a terepen is roppant hasznos tud lenni, kellemetlen, mikor az ember nyáltól csöpögő pofáktól nem tud megenni egy csokit vagy szendvicset, és a tavaszi-őszi időszakokban a vadállatok számára kihelyezett ehető veszettség elleni vakcinákat sem a kutyáinknak kellene meg ennie! Erre is van ezernyi módszer, a barátainkkal általában az egyszerűség elvét követjük, és ártalmatlan, de zajos tárgyat (főleg pet palack) vágunk hozzá a tilosban járó jószághoz. Keményen hangozhat, de a lelküket nem töri össze.

A vadászokról. Mint írtam, a népszerű túraútvonalak mentén ritkán járnak állatok, de ezt a témát nem lehet megkerülni, ha az erdő és kutya kifejezések egy mondaton belül merülnek fel. A vadászok is emberek, többségük korrekt, rendes ember, aki csak a dolgát teszi. A vadászok, erdészek feladatának része a vadak ellátása és védelme, mert az erdő – tetszik vagy sem – a vadállatoké, mi ott csupán vendégek vagyunk. Azon túl tehát, hogy a kutyánk behívható, arra is ügyelnünk kell, hogy mindig a szemünk előtt legyen. A sajátjaim már azt is megtanulták, hogy ha kanyar jön, meg kell várjanak, mert ha nem látom őket, úgyis azonnal füttyögök és vissza kell jönniük. Nem tudhatjuk egy beláthatatlan kanyar mögött mi következik, az is lehet, hogy vaddisznóba botlunk, ami két mozdulattal meg tud ölni egy verekedésben rutintalan kutyát (a pánikot elkerülendő megjegyzem, hogy eddigi túrázós pályafutásom alatt összesen egy darab szarvast láttam, és a barátaim közül is csak egyszer fordult elő, hogy vadat láttak, ők éppen vaddisznót). Ha a kutya a vad után ered, akkor a vadászok teljes joggal fogják őt kilőni. A felelős pedig mindig a kutya gazdája! A kutyánk addig van biztonságban, míg a láthatatlan póráz (a fegyelem, vagy nevezzük behívhatóságnak) elér, ha nem látjuk hol van, vagy olyan messze megy, ahonnan nem tudjuk visszahívni (vannak ilyen kutyák, akiknél a távolsággal nő a lázadó kedv), akkor ott könnyen megtörténhet a baj.

Hovatovább legyünk tisztelettel az erdő állatai iránt is, bármilyen ártatlan bárány is “Fifi”, a földön fészkelő madarak tojásait szét tudja tiporni, ahogyan bármilyen pici is egy tacskó, képes halálba üldözni egy őzet vagy akár szarvast is. A népszerűbb túraútvonalakon a vadászok, vadőrök is toleránsabbak, de lehetőség szerint náluk se feszítsük túl a húrt (a többi kutyás általános megítélése miatt se). A les alatt álló Lada Niva egyébként még egy árulkodó jel, hogy inkább szedjük lábhoz a kutyákat a következő néhány kilométeren.

Kutyával túrázni az egyik legüdítőbb dolog a világon, minden lépéssel szabadabb és szabadabb lesz a lélek és úgy lehetünk kicsit egyedül, hogy nem vagyunk teljesen magányosak. Ha viszont a fentieket nem tudjuk a kutyánktól elvárni, akkor az egész kalandból csak egy véget nem érő vitatkozás lesz, sok kiabálással és aggódással.

+1 tipp: a Decathlonban kapható Solognac hajtóvadász karszalag pont jó a kutyák nyakába láthatósági nyakörvként 🙂  1111

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​