Azért a sár az úr!

Már ősz óta – mikor is rákattantam a szakágra - vágytam egy jó kis "belga" versenyre sárral, hóval, jéggel, gyötrelemmel megspékelve. Nem kellett csalódnom. A nagy napot megelőző havazást egy jól irányzott kétnapos esőzés „fojtotta” le. Minden adva volt a kerékpározásra teljesen alkalmatlan körülmények kialakulásához.

2016.01.10. CycloCross OB, Kőbánya, Bringa Park!

Olvasható előzmények nélkül, de folytatódott a tavalyról áthozott hullámvölgyes fejezet a cyclocross idényemben. Szerencsére ezúttal újra egy hullámhegy ígéretes kezdetéről beszélhetünk, sem mint a völgy aljáról.
A nyíregyházi TC sorozat első fordulóján kimerültség és  rosszul időzített forma kevercséből, kiszállás, összesítésben 13. hely, laza padlófogás és teljes elkedvetlenedés született. Ezt követte egy felhozó verseny, újabb 13. hely, de ez már az országos kupasorozat Elit kategóriájában – más kávéház – a Ligetcrosson, a Városligetben. Aztán a tél fénypontja a Mikulás Kupa láncszakadás ellenére is – erőből – 3. helye. Gyógyír a sebekre.

Talán a téli szezon eddigi legjobb formájában vártam a TC harmadik fordulóját Szilveszterkor, ám egy csúnya kis vírusos megrázkódtatás ágybanfekvést és nullpontos versenyt hozott. Ilyen körülmények mellett, után vállaltam az indulást a múlt hét végi országos bajnokságon. Az edzőtársak körülbelül két naponta hívták fel a figyelmem: Dávid, van már licensz? Nincs, de majd lesz! A végén ebből Nincs és nem is lesz! lett. Licensz-bejegyzés hiányában pedig nem indulhattam a „király-kategóriában”. Maradt a hobby mezőny…

Ami azért messze nem féllábúakból és pótkerékkel hadba vonuló bringásokból állt. A legnépesebb kategória gyűlt össze a háromnegyed tizenegyes rajtnál. A verseny azért csak Pesten került megrendezésre, így a nagy olvasztótégely megfelelően erős brigádot öntött ki.

Már ősz óta – mikor is rákattantam a szakágra – vágytam egy jó kis “belga” versenyre sárral, hóval, jéggel, gyötrelemmel megspékelve. Nem kellett csalódnom. A nagy napot megelőző havazást egy jól irányzott kétnapos esőzés „fojtotta” le. Minden adva volt a kerékpározásra teljesen alkalmatlan körülmények kialakulásához.

A lábon folytatott pályabejáráskor már nem esett az eső, ám volt ennél nagyobb bajunk is. Kénytelen-kelletlen konstatáltuk – az akkor megfelelőnek tűnő szavakat ezúttal nem megjelenítve -, hogy ez nem lesz könnyű. Lefagyott jeges szakaszok, hóval vegyes sár, tengelyig álló víz. Volt minden, mint a búcsúban. Még talpon is nehéz volt megmaradni, nemhogy két keréken. Adta magát a helyzet, hogy ezt kerékpáron is kiélvezzük.

Jöhetett az öltözködés, a szokásos előkészületek. Meg kell hagyni, Eisenkrammerék kitettek magukért. A pálya – egyébként valóban színvonalas, ahogy szokásos mondani: európai – kilakításán túl is kiváló körülmények fogadtak minket: fűtött öltöző, kultúrált zuhanyzó, bringamosó, meleg tea. Mi kell más? (Aki járt már téli bringaversenyen, nem feltétlenül ehhez szokott).

A rajt előtti valódi pályabejárás alkalmával már körvonalazódott, hogy nem lesz itt nagy gond, a kis Mares tudta mi a dolga. Csúszott ugyan, de kézben volt a technika! Jöhetett, aminek jönnie kellett!

Van pár alapvetés a cyclocross-ban. Egyfajta mózesi kőtábla. Ennek az első pontja nem más, mint a jó rajt… Ezt azért sikerült benézni. A hivatalos beszólítások után álltam be a mezőnybe, sikerült annak is a végére. 5-6 kategória indult együtt: felnőtt, master3, u17 fiú-lány. Túlságosan is vegyes képet festett… A start ezen a szinten nem hazudtolta meg önmagát, sokan képtelenek voltak egy ideális ívet választani. Én ugyan bólyákat nem láttam, de volt, aki úgy tűnt, hogy kerülget valamit…

A szunyókálásomért nagy árat kellett fizetni, mire az első nehéz részen, egy meredek saras rézsűn átjutottam, az élmezőny már messze járt, ott ment BZS mester is – egyik nyíregyi edzőpartnerem – a távolban. Megfelelően frusztrált is a dolog…

A hányattatások a kör hátralévő részében is folytatódtak, legalább kétszer kellett megállni. Csutkára nullára. Általában – nincs jobb szó – hülyét kapok az ilyentől. Jobbra-balra dőltek a srácok, mint a tekebábúk. Arccal-fejjel a sárba…én meg take it easy üzemmódban türelmesen vártam, mire megnyílik a rés. A totojázós első rundnak azért meg lett az eredménye. Balogh Zsolti 43 másodperccel (!!!) gyorsabb körrel kezdett. A távolban egy fehér vitorla…

A második körtől kezdve azért bekapcsoltam a piros gombot, elkezdtem haladni. Mindig jó, mikor az ember folyamatosan előz, őt pedig senki… Az ilyen mindig felvillanyoz. Hamar rákaptam a csúszós pálya ízére. Tettem-vettem a Mareskát, belülről nagyon magabiztosnak éreztem Focus-ált kettősünket. Megvolt az érzés, megvolt a tűz. Könnyedén ment, a pulzusom iszonyú alacsony volt, igazából gond nélkül haladtam innen már. A viszonyítási pontom a hangos bemondó volt… vártam, mikor hangzik el: Balogh Zsolt, Vinibike! Ehhez képest szerencsére körről-körre beljebb voltam.

A dinamika folyamatosan megvolt, akkor kámpicsorodtam el viszont, amikor a második kör végén bemondták: még két köröd van! Mint az ötös lottó várható nyreményénél: „mennyi???” Nem ehhez szoktam. Még csak most indultunk. A hobby kategória átka. Én azért egy szűk órára, 7-8 körre vagyok kimaxolva… Még be se melegedtem – mondtam magamban. Na, sebaj. Nyomni kell!
Hogy unalmas ne legyen, ebben a körben bejött még egy finom kis tényező. A saras-havas egyvelegtől teljesen elment a fékhatás. Tövig húzva a kart is csak futott a kerék. A hangulatomról sokat elmond, hogy a szitu csak inspirált és mosolyogva tűrtem, hogy a körülmények módszeresen emésztgetnek.

Lényeg a lényeg, hogy közeledtem, láttam a leküzdendő célt, de a méterek súlyosan fogytak. A technikás, futós részek kiemelkedően jól mentek. Sikerült határozottan átjutni rajtuk, időveszteség nélkül. Nem volt bennem félelem a letöréseken, a majré ezúttal nem velem utazott.

Ennek ellenére, végül körülbelül 20 másodperc maradt a hátrányomból. Az utolsó kör végére már kiengedtem és elegánsan, csak cillinder és frakk nélkül gurultam át a célon.

A második hely végül magabiztosan meglett. A kategória első szorosan BZS – a Master3 magyar bajnok!!! – nyomában ért be. Kis szívfájdalom, hogy ez a futam az enyém volt – az ébredő erő megvolt, de elwaxoltam magam…

Újabb verseny került a „Fel a fejjel-fiókba”. De újfent micsoda élmények!

#lovecyclocross#

 

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​