Ott és akkor!

Megérint az erdő csendje. Kiértem. Kijutottam a városból, a zúgó-tülkölő, bántó őrületből. A bringás itt hazatalál.

Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek! Fogjátok meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok vele, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy éltetek vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról! Mindig az győz, aki mindent belead. Az élete árán is! És ha egyáltalán van értelme az életemnek, legfeljebb az, hogy én még mindig ezekért a pillanatokért harcolok, nekem ez az életem!

Tony Damato (Al Pacino)

Megérint az erdő csendje. Kiértem. Kijutottam a városból, a zúgó-tülkölő, bántó őrületből. A bringás itt hazatalál. Nem keresem a helyem, hisz ott vagyok, ahol lennem kell. Lazán hajtva kezdem meg a szerpentint. Indul a hidegháború. Van a hegy és vagyok én, körülöttünk meg a csend. Nekiiramodom. Feljebb váltok, megfeszülnek az izmaim. Szkander. Ki kell állnom a nyeregből, hogy ne nyomjon le. Izzadok, a légzésem egyre szaporább. Hűvös van, ahogy egyre feljebb jutok, úgy vesz körül mind jobban a köd. Lélektani hadviselés ez, melyben csak az egyik fél engedhet. Egyszerre fázom és izzadok. Nem engedem, hogy veszítsek a tempóból. Pörgősebb áttételre kapcsolok. A váltókar finom kattanása szinte éles nyilallásként töri meg a csendet. Nedves az aszfalt. A kerekek vízcseppeket vernek fel az úttestről, melyek puhán ülnek meg a váz rideg csövein. Egyre nyögvenyelősebb. Érzem, hogy hűlök. Nehezen tartom a sebességem. Egyszer csak egy kerékpárost veszek észre magam előtt. Még távol van, de méterről-méterre lopom a távolságot.

Utolérem és elhajtok mellette. Olyan, mint egy szellem és számára én is az vagyok. Hangtalanok vagyunk egymás számára, csak éppen, hogy észrevehetők. Üveges tekintete arról árulkodik, hogy félidőben előny a hegynél. Nálunk döntetlen áll az eredményjelzőn. Az út lassan meredekebbé válik. Alig érezhetően, de egyre fájdalmasabban. Valahogy most belülről kapom az adatokat, nem nézem az órám kijelzőjét. Nincs rá szükségem. Aztán jön egy érzés, hátra nézek. Már nem látok senkit sem.

ott-es-akkor-2

Váratlanul megújulok, erővel töltődöm fel és támadok. Önmagam támadom. Egy pillanatként tűnnek el az utolsó méterek, s a képzeletbeli célvonal már oly közeli. Hajrát indítok magam ellen. Már nem is a hegyet akarom legyőzni!? Újra csak kiállok a nyeregből. Két kezemmel erősen szorítom a kormányt, egyenletesen billegtetem magam alatt a kerékpárt. Gyorsulok. Lehagyom azt, aki belőlem gyenge és megalkuvó. Megtöröm. Mindent beleadok, mert ez a pillanat most az enyém, ez az, ami nem tér vissza, ha elengedem. Meg kell ragadnom, érzem. Nem ereszthetem el, mert megismételhetetlen. Az a bizonyos célszalag egy öreg bükkfa törzsének vonalában húzódik, keresztben az úton, s egy repedésben végződik, senki sem ismeri csak én. Örömittasan suhanok át az apró úthiba felett. Agyam számítógépei már dolgoznak, számolnak. Vajon mikor jön a második? Az időjóváírást megkaptam, a hegyi pontokkal együtt. Most már gurulok, szárnyalok. Semmi sem állíthat meg. Újabb gátat törtem át magamban. Egy újabb lépéssel kerültem közelebb ahhoz, hogy mikor majd másokkal kell megmérkőznöm, abban a pillanatban is sikerre vezessem kerékpárom.

ott-es-akkor-3

Imádom ezt csinálni. Akkor is, ha fáj. Fáj a lábamban minden izom, húz a tüdőm minden egyes lélegzetvételre, kimerültség lesz úrrá rajtam, de mégis ilyenkor vagyok leginkább önmagam. Ha versenyzel, nem engedheted meg magadnak, hogy lazsálj, hogy kevesebbet követelj meg magadtól, mint, ami szükséges a sikerhez. Amelyből sokféle van, de magához a sikerhez vezető út is számos.

Volt valaha egy amerikai kerékpáros, akit ma már nem nevezünk nevén. Második visszatérése után ezzel a jelmondattal vágott neki a versenyzésnek: „Hope rides again”. Nem bírtam sosem a jenkit, de ez a rövid sor beégett a tudatomba, és szinte nincs is olyan kerékpározással eltöltött nap, mikor ne emlékeztetném rá magam.

Reménykedni, hinnni a kerékpározásban újra és újra, nap, mint nap.

DD

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​